 |
| Gulyás József (1937–2014) Szalma László rajza |
Csak ember vagyok (Forum, Újvidék 1959), Könyörgés magamhoz (Forum, Újvidék 1965), Vörös fagyöngy (Forum, Újvidék 1970), Pirossal, feketével (Forum, Újvidék 1972), A tenger küszöbén (Forum, Újvidék 1977), Csillagok és patkányok (Forum, Újvidék 1981), Vers-1980 (Szabadegyetem, Szabadka 1996). A felsorolt kötetek talán csak kevesek számára ismerősek, és a szerző, Gulyás József neve sem valószínű, hogy túl sokat mondd számunkra. Megvallom e magányosnak mondott költő verseit magam sem ismertem, csupán e blog kapcsán kezdtem vele foglalkozni. Ez alkalommal a délvidéki költők sorából szemelgetve ragadt meg érdekes életfelfogása, mely azt az érzést keltette bennem, hogy versei és életműve tanulmányozásra és megosztásra érdemes. Az interneten még nem sok minden van róla, tipikus példája annak az esetnek, hogy csak elemzések és iskolai irodalomba ütközünk, nevére keresve. Na de azért vegyük sorra a találatokat.
Gulyás József nevét, ugyancsak a Google Chrome böngészőjébe beírva érdekes dologra bukkanhatunk, hiszen első találatként egy wikipedia szócikket kapunk, mely tisztázni szeretné, hogy az általunk keresett személy egy politikus. Ez nem is lenne meglepő, hisz nem ez lenne az első eset, hogy politikával foglalkozik egy költő, azonban a szócikk egyáltalán nem tesz semmilyen utalást arra, hogy Gulyás József költő is volna, és már a születési adataiból is sejlik, hogy a határon túli kategóriába sem illik bele, hiszen Pécsen született. A Wikipédiát követő oldalak is egyértelműen az SZDSZ-es országgyűlési képviselő, Gulyás Józsefről szólnak, csupán a 6-találat, a Librarius.hu oldalán megjelent írás címében bukkanunk a költő és nem a politikus Gulyás Józsefre. Ez az oldal azonban versek helyett egy szomorú hírről, "az ismeretlen szegény költő" 2014. október 31 - i haláláról tudósít, kissé megkésve, november 2. - án. Az írás szerint oly annyira magányos lélek volt, hogy távozásának ténye is csak néhány nap multán derült ki. Az ismeretlen és a szegény jelző sem véletlen, hisz ő maga is azt írja magáról: "Gy. János, Irénke és Stefi, / én meg Gulyás József vagyok, / igaz, hiába / (ezt akárki meg sem értheti) / fölöttem csillag nem ragyog." Az említett, halálára emlékező írás szerzője, Szerbhorváth György szerint: Úgy ment el, ahogyan élt: valahol a margínán, a széleken. (...) Költőként sem volt benn a főáramban, pedig mindig annak közelében sertepertélt, de aztán mégsem került be a nagy vajdasági magyar kánonba (ami nincs is). Néha ugyan hallottuk hangját, de hangos se volt, inkább karakán, vitatkozó, véleménnyel bíró."
Visszatérve a keresési eredményekre, a következő három találat ismét egyébről szól, két Facebook oldal is felbukkan, azonban egyik sem a költő oldala - nem is valószínű, hogy bármilyen közösségi médiában - oldalon jelen lett volna. Az utolsó találat viszont újra a költő életútjába enged betekintést. Ezúttal verseket rejt a link, méghozzá az Életjel könyvek sorozatban megjelent, VERS - 1980 című kötetétnek a digitalizált változatát olvashatjuk a MEK jóvoltából. Ha úgy próbálunk rákeresni Gulyás József nevére, hogy a költő jelzőt is mellé írjuk - megpróbálva kiszűrni a politikusra vonatkozó oldalakat, a találati lista igencsak érdekesnek bizonyul. Az első találatként jelenik meg az imént említett Vers 80 oldal, majd a wikipedia egyértelműsítőlapja tájékoztat 7 azonos nevezetű személyről - köztük van a költő is. A harmadik link szintén a költő haláláról tájékoztat - ez ezúttal egy Vajdasági hírportál. Végigolvasva a megemlékezést, úgy vélem talán ennek az írásnak a szerzője fogalmazza meg talán a legjobban azt, hogy miért is tartom fontosnak e magányos poéta költészetét és miért vélem úgy, hogy igenis megosztásra érdemes. A megemlékezés szerint: "Sokáig abban a hitben írt, hogy a költészet önmagában elegendő az élet megváltoztatásához. Később eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy ott, ahol él, a "végeken", az élet azért olyan, amilyen, mert még az "órák is lekésik önmagukat", a létezés levegő után kapkod.'" Ezt követi a már említett, Librarius.hu - s halotti megemlékezés. A következő találat szintén egy memoár szerűség, Bányai János: Gulyás József Jubileumára című írása, mely a költő világába nyújt egy rövid betekintést. A következőkben egy másik oldal néhány, összesen 13 verset rejt. A költő neve a vajdasági magyar irodalomhoz kapcsolódóan iskolai tananyagként is felbukkan a Sulinet tudástárában, majd egy Életjel nevű oldalon olvashatunk a költőről és verseiről. Ez lényegében Mihályi Katalin Magyar Szóban 2015. április 9. - én megjelent írása a Gulyás József összegyűjtött versei I. című kötet kapcsán, és igazából Egy magányos őstehetségről szól. Itt a szerzőnő a következőképp fogalmazza meg fontosságát: "Jelentős költő volt, aki a költészetben sem követte az épp divatosat, mint ahogyan a rendszerváltás után is dacosan felvállalta nem időszerű világnézetét.(..) A vers volt számára mindig is a legfontosabb. Kár, hogy nem élte meg összegyűjtött versei megjelenését – amelyet már nagybetegen óriási izgalommal várt –, amely tisztelgés életműve, munkássága előtt." A következő találatként Gulyás József: Éjszakai feljegyzések című, rendszerezett jegyzetekre bukkanhatunk. Végül a találati lista néhány google képpel zárul, ugyanis a böngésző felajánlja, hogy keressünk rá képekre is a költő kapcsán. Sajnos e téren elég szegényesek a találatok, ahogy a videómegosztók esetén is. A youtubon keresve nem találtam a költőről semmilyen videót, sem egy verset, sem egy interjút, sem egy hangfelvételt. A képek közt van néhány róla készült kép, azonban ez elenyészőnek mondható. A legeltetettebb kép róla az a bejegyzés elején látható grafika.
Bányai János, irodalomtörténész foglalta össze nagyon szépen, hogy ki is volt és mit is jelentett a költőtársadalom számára e csendes, magányos tehetség, aki azt vallotta magáról, ami az első verskötetének a címe is: Csak egy ember vagyok. Bányai János írása szerint: “Gulyás nem követte az irodalomban és a költészetben éppen időszerűt, valamennyire kívül állt, kívül mindenképpen az irodalmi élet történésein, s ezt ő maga ‘mellékútnak’ veszi, kívülállását határozza meg, ám ennek a ‘mellékútnak’ és ‘mellékutasságnak’ viszonylag szigorú szabályai vannak. Nemcsak azt jelenti, hogy valaki kívül áll, sok mindenen kívül lehet állni, hanem azt is jelenti, hogy ott, ahol áll, stabilan áll, megáll a maga lábán, mert hisz az igazában, hisz abban, hogy lehetséges a 'gödrös földúton' is közlekedni, holott kétséges, hogy célba lehet-e érni. De hol van arra bizonyíték, hogy a „főút” célba visz? Gulyás sohasem lépett le a mellékútról, soha sem tért rá a főútra, mindvégig megmaradt annál a korai világélménynél, ami alapvetően alanyi lírájának forrásvidéke, de amely ugyanakkor nem fosztja meg a költőt a beleszólás, az odaszólás, még a káromlás jogától sem".
